Friday, February 17, 2006

Aranyos

Ez akár egy jelző is lehetne, de nekünk lovasoknak egy Ló neve ugrik be egyből. Versenysorozatot is neveztek el róla, de ki is volt Ő? Lovasedzőm Tóth István - Pista bácsi - sokat mesélt róla és lovasairól. Visszaemlékezve a szép estékre szeretném közreadni a következő történetet kedves könyvem soraival, Pista bácsira emlékezve.
Sori
A nagy egyéniségek alakját gyakran teszik meg legendás történetek főszereplő- jévé. A szájhagyomány megtörtént epizódokat kerekít „story"-vá, a sejtelmes nimbusz csillagporával díszítve a Nagy ö-t. A háborút követő években a rendőrség igyekezett feltölteni megtizedelt ló- állományát, különböző vásárokon a felvezetett lovakból kiszemelt egyedeket vá- sárolva meg. 1947 nyarán a kiskunmajsai vásár zenés, lármás, lacikonyhás forga- tagában több lovat kínált eladásra egy szódavízárus. Különösen az egyíktől igye- kezett megszabadulni. Ez a kis sárga még kocsiba fogva is mindenáron ugrani Akart és akkoriban a biztosítás intézményét ilyen természetű üzleti károkra még Nem terjesztették ki. A vékony, alig 165 centiméter magas lovacska láttán nem csapott túlságosan magasra a hatóság vásárlókedve, de a szódás addig ajánlgatta „portékáját", amíg egy másik lóval együtt elkelt. Megfelelő nyerget nehezen ta- láltak rá, de azért beosztást nyert a kiskunhalasí rendőr lovasiskola parancsnok- ságán. Heves vérmérsékletű, nehezen fegyelmezhető ló volt, arányait meghazud- tolóan vakmerő, akadályt nem ismerő vadóc. Akít csak lehetett, megharapott, feldöntött. Nehezen is akadt rá lovas, a hosszú életre vágyók kissé tartottak tőle, Úgy hozta a sors, hogy a battonyaí őrs helyett az örkényi lovasiskola tisztí továbbképző tanfolyamára „helyezték" át. Egyes verziók szerint a londoní olim- piára készülő öttusázók „edzőpartnere" is volt Tatán. Itt Szondyval, aki nyilván nem vágyott Sándor Móric örökébe lépni, átugratott egy gyerekkocsit. Különö- sebb baj nem történt, szemtanúk állítása szerint a kocsiban alvó gyermek fel sem ébredt. Ugyanezen év augusztusában a Kossuth Akadémián indult először versenyen Tokaji MÍháUyal nyergében. Izmosodott, felcseperedett, sárga szőre fényesedni kezdett, el is nevezték Aranyosnak. Minden idők legjobb magyar ugrólova lett. A lovas tanosztály feloszlott, megkezdődött Aranyos pesti karrierje. A Bástya majd a Dózsa SE istállóiban ropogtatta a zabot és eleinte hajlamainak megfe- lelően távol- és magasugró versenyeken csillogtatta rendkívüli képességeit. A hi- vatalos magasugró csúcsot 207 centiméterrel ma is Aranyos tartja Szatola Albert- tel. Trénere, Tóth István rendőrőrnagy - maga is kitűnő díjlovas, magyar bajnok -, elmondotta, hogy Aranyos 224 centiméteres ugrást is produkált, sőt csak lovasa lélekjelenléte akadályozta meg, hogy egy 2 és félméteres kőfalat - melynek tete- jét az elmaradhatatlan keskeny drótsövény csipkézte - át ne ugorjon. Szatola idejében „kiszállt", látta, milyen merényletre készül a sárga és Aranyos meg- állt. Számára lovas nélkül az egésznck semmi értelme nem volt. Válogatotfc lova- sunk, Szabados Gyula is megpróbálkozott egyszer Sorival - így becézték -, de mint a nagy kísérletezők néhanapján, örült, hogy ép bőrrel megúszta a kalandot. Elszakadt a szár és Aranyos önállósítva magát, fatönköket kezdett átugrálni. Egy nemzetközi versenyen Bukarestben a parcours-t övcző kerítésen át kiugrott a pályáról, majd visszatért, de a rideg szabálytudósok az ilyesmit megbocsáthatat- lan bűnnek tekintík, és lovasával együtt kizárták……
(Részlet: Radó Oszkár, Sívó Róbert Kincsem, Aranyos, Imperiál és a többiek.... /1965/c. könyvből)

0 Comments:

Post a Comment

<< Home

UV térkép